Jó lett volna persze némi síelést is bemutatni - ha mást nem, a saját síelésemet, mely a "Buddhista technika" néven híresült el kis csapatunkban. Ennek lényege, hogy nem érzek állandó kényszert arra, hogy irányítsam a lécet, helyette széles terpeszben hátradőlök, siklok, élvezem a sebességet, és néha bizony eggyéválok a heggyel.
Ezt nincs itt lehetőség megmutatni. Van azonban más...
Mint látható, főként a tájat, s nem pedig embertársaimat fényképeztem, amibe, kérem őket, ne magyarázzanak bele semmit, mert ez egyfajta szokásom nekem. (Azért itt-ott feltűnnek közülük is páran...)
Akad néhány panorámakép is, melyek készítésénél láthatóan nem törekedtem a tökéletes illesztésekre - ha másból nem, a hópihécskés átmenetekből ez jól látszik.
Érdekesség: a képek nagy részét mobillal fényképeztem. (Nem azért mondom, hogy menőzzek, hanem ha valakinek bántják a szemét a pixelek, ezért lehet.)
Kiegészítés: 2009-ben is ugyanide jöttünk síelni (bár épp a település másik szélén volt a szállásunk), ezért úgy láttam logikusnak, ha a 2009-es képeket is ide teszem.
Feri rákészül. Jól áll neki a napsütötte háttér.
|
Amikor elmondom neki, hogy ő pusztán véletlenül került az előző képre, bánatában egy finom karmesteri mozdulattal megpróbálja átszúrni a hegyen sétáló egyik miniatűr emberke fejét.
|
Ha unatkoztunk volna, akár amőbázhattunk is volna a repülők által a tiszta égboltra rajzolt négyzetrácsokon. De nem unatkoztunk.
A mellesleg pedig Kata és Ancsa. |
A csapat egy része (csak hogy ne panaszkodjanak, hogy meg sem emlékezem róluk): Kata, Dunda, Tom, Gyuri és Bazsi.
|
Esküszöm, nem az enyém a gyerek! (Ráadásul azt se tudom, ki a bánat lehet és miért mászott bele a képbe? Vagy hogy mit akartam egyáltalán itt fényképezni? Talán Obertauernt a bal szélen?)
|
Obertauern nappal (a szállás ablakából fényképezve).
|
Obertauern éjszaka.
|
Obertauern hegyárnyékban.
|
A szállás.
|
